London története

Londont a római hódítók alapították meg valahol a Tower környékén, de ekkor még Londínium néven említették. A Római Birodalom bukása után a város elnéptelenedett, majd 876 után újra fejlődésnek indult. Ekkor épült meg a várost körülvevő fal. 1066 után Hódító Vilmos kezébe került a település, s megkezdődött a White Tower építése (1100-ban fejezték be), amely a Tower együttesének ma is a középpontja. Vilmos révén holland és flamand kereskedők is érkeztek, így fellendült a kereskedés is. 1176-ban kezdték el a régi római híd helyén építeni az új Temze hidat, amit 33 év múlva fejeztek csak be. Ez a híd 1751-ig az egyetlen összekötő kapocs volt a folyó két partja között. A XIII. század folyamán épült ki igazán a Tower, hogy megfeleljen hármas funkciójának: mint erőd, királyi palota és börtön. 1349-ben és 1371-ben pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot. 1485 körül már ismét 50 000 lakosa volt Londonnak. 1509-47 között uralkodott VIII. Henrik, akinek hat felesége volt. Ő volt az a király, aki a későbbi Anglia alapjait teremtette meg azzal, hogy kivonta az egyházat a római pápa érdekszférájából és feloszlatta a szerzetesrendeket. 1558-1603 között I. Erzsébet uralkodott, amely korszakot angol reneszánsznak is neveznek. A XVI. században megváltozott London városképe. A City egyre inkább a Belváros szerepét kezdte el betölteni. Zsúfolt üzletekkel teli utcáival a kereskedelem központjává vált. A nemesség kivonult a Cityből és gyönyörű, kertes palotáikba költöztek a Strandre, a Temze partvonalára. 1600-ra már 200 000-ren éltek Londonban. 1664-66 között 100 000 ember életét követelte az újabb pestisjárvány. Alig csitult el a járvány máris újabb tragédia következett. 1666. szeptember 2-7 között tombolt a Nagy Tűzvész, amely során leégett többek között a Szent Pál-székesegyház és 13 200 lakóház is. A Nagy Tűzvész után egy zseniális építész, Christopher Wren alig négy-öt év leforgása alatt újjáépítette a várost. Precíz, tervszerű városépítést kezdeményezett és kőházak építését rendelte el. A középületekhez Portlandből hozatott termésköveket és ekkor kezdték el a lakóházakat a Londonra a mai napig jellemző vörös téglákkal építeni. Az ő tervei alapján épült újjá a Szent Pál székesegyház is. Ekkor épült meg a tűzvész emlékműve is, a Monument. 1700-ra már 700 000 ember élt a városban. A XVIII. század végére alakult ki a londoni városkép jellemző változása, hogy a gazdagok és előkelők palotáival egyre inkább kiépült az elegáns nyugati városrész, a West End, s vele párhuzamosan kiterjedt Londonnak a mai napig legszegényebb vidéke, a keleti nyomornegyed, az East End. A Temzén az új hidak hídfőitől új fontos útvonalak indultak ki. A fejlődés következtében már 2 millióan laktak az angol fővárosban. Az 1805-ös Napóleon elleni győztes trafalgari csata emlékére épült fel a Trafalgar Square és a téren Horatio Nelson admirális emlékoszlopa.. 1811-17 között épült fel a Waterloo Bridge. 1837-1901 között uralkodott Viktória királynő, ez a kapitalizmus aranykora Angliában. Viktória királynő beköltözött a már jó ideje üresen álló Buckhingam Palace-ba. Azóta itt van a királyi rezidencia. A viktoriánus korszak végére elmondható, hogy készen állt a mai London. Ekkor épültek meg a nagy múzeumok is. 1851. május 1-jén nyílt meg a Great Exhibition, azaz a Nagy Kiállítás. Ekkor épült meg a Hyde Parkban a Kristálypalota. 1827-re készült el a Bank of England és 1844-re a Tőzsde új, impozáns palotája. Az új villanegyedek új utak építését is megkövetelte. A Temze fölött épült hidak is a XIX. században épültek. 1817: Waterloo Bridge, 1819: Southwark Bridge, 1858: Chelsea Bridge, 1826: Lambeth Bridge, 1873: Albert Bridge és 1894: Tower Bridge. 1843-ban adták át az első Temze alatti alagutat, ami 396 m hosszú volt, majd ezt követte az 1362 m hosszú Blackwall-alagút és az 1908-ban átadott 2 km hosszú Rotherhithe-alagút. 1807-ben bevezették az utcákon az esti gázvilágítást. Megjelentek a konflisok, majd az omnibuszok is. 1863-ban nyílt meg a világ első földalatti vasútja, a Metropolitan Railway első vonala Paddington és Farringdon között. 1900-ra hat és fél millió lakosa lett Londonnak. 1908-ban olimpiát rendeztek a városban. 1940 július 10-én megkezdődött a légi háború Anglia fölött. A német bombázások (majd a későbbi V-1 és V-2 rakéták) letarolták a City és az East End jelentős részét. 1940. szeptember 15-én 750 német gép bombázta a várost, aminek következtében a város egytizede porig égett. 1948-ban, a még romos Londonban újabb olimpiát rendeztek. A II. Világháborút követően, az újjáépítés hosszadalmas munkáját elvégezve s részben azzal párhuzamosan folyt Londonban az elöregedett városrészek bontása s a modern főváros kialakítása. Hosszú évek munkáját vette igénybe a középkori körbástyáról, a Barbicanről elnevezett új városrész felépítése. Új pályaudvarok, felhőkarcolók, földalatti vonalak épültek fel. Ma a Docklands, azaz a Dokknegyed újjáépítése a legnagyobb építési terület Londonban.