A londoni City új látványossága a fenntartható fejlődés jegyében épült felhőkarcoló, amelynek 180 méteres magasából 360 fokos kilátás nyílik a brit fővárosra.Az új torony egy IRA-bombatámadás után lebontott régi épület helyén áll.

Egyedülálló lehetőséget nyújtott néhány külföldi tudósítónak,  a brit külügyminisz-térium, amikor látogatást szervezett a Swiss Re pénzintézet székházába, a London új építészeti szenzációjának számító St. Mary Axe 30. szám alatti toronyba. Az épület ugyanis nincs nyitva a nyilvánosság számára, és hacsak az ember nem kap meghívást a felhőkarcolót előbb-utóbb benépesítő intézmények valamelyik munka-társától, soha nem teheti be a lábát a leg-felső szinten lévő bárba, ahonnan - 180 méteres magasságból - 360 fokos szögben nyílik kilátás Londonra.

Habár a negyvenemeletes új toronyház nem a legmagasabb a brit fővárosban, alighanem az egyik legkülönlegesebb. A helybeliek által kedvesen "erotic gherkin"-ként, "erotikus savanyú uborka-ként" emlegetett Swiss Re székház gyorsan belopta magát még azok szívébe is, akik különben ódzkodnak a modern épületektől. Túlzás nélkül elmondható, hogy a torony szerencsésen egészíti ki London látképét. Különösen esti kivilágításban érdekes, ahogy más-más szögből nézve bukkan elő oldalára állított Zeppelinre is emlékeztető gömbölyded alakja.

A Swiss Re épület - akárcsak Manchester látványosan felújított városközpontja - az Ír Köztársasági Hadsereg terrorkampányának köszönheti születését. Az 1992 áprilisában a Cityben felrobbant nagy erejű bomba a Leadenhall piac környékének jelentős részét elpusztította. Köztük volt a Baltic Exchange, a régi hajózási brókerház épülete is, amely annyira súlyosan megsérült, hogy le kellett bontani.

A Balti Tőzsde viszonylag szűk helyének beépítése komoly kihívás elé állította az építészeket. Tágas, zömök épület nem fért volna el, és manapság már a cégeknek nincs szükségük nagy terekre. A tervezéssel megbízott Lord (Norman) Foster, a világ egyik legismertebb építésze (egyebek között a berlini Reichstag újjáépítésével vagy a Millenniumi híddal szerzett múlhatatlan érdemeket) az első, sikertelen kísérlet után egyszerűségében is páratlan ötlettel rukkolt ki. A magas, de mégsem túlságosan magas épület alul-felül összeszűkül, és ezáltal egyrészt kecsesebb, másrészt a földszinten így köztér szabadul fel, ahol piazza és több kereskedelmi létesítmény kaphat helyet. A lekerekített forma óriási előnye, hogy a szél körbelengi és nem pattan le a homlokzatról, és ezáltal elkerülhető, hogy az utca szintjén elviselhetetlen kereszthuzat legyen.

London központjában 1950-ig nem emelhettek olyan épületet, mely magasabb lett volna, mint a - második világháborús bombatámadásokat csodával határos módon túlélt - Szt. Pál-székesegy-ház 92 méter magas kupolája. A hatvanas években azután gomba módra kezdtek szaporodni a csúf, négyszögletes toronyházak. Ahogy a konzervatív építészeti elveiről ismert Károly herceg fogalmazott, "elrondították London sziluettjét és megszentségtelenítették a Szt. Pál-katedrális kupoláját".

Ma az építési engedélyek kiadásánál figyelembe kell venni, hogy a fenséges építmény - a westminsteri parlamenttel és a Tower-ral egyetemben - London különböző pontjairól jól látható maradjon. Amikor az Angol Műemlékvédelmi Hivatal nem gördített akadályt a Swiss Re székház megépítése elé, egyben szentesítette Ken Livingstone főpolgármester vízióját London felhőkarcolókkal való benépesítéséről. Belátható időn belül több világhírű építész teszi le a névjegyét: már készül Sir Nicholas Grimshaw (Waterloo pályaudvar, Éden botanikus kert) 217 méter magas Minerva-tornya, az ünnepelt New York-i Flatiron épület magas, háromszögletű, XXI. századi utánzérzése, Lord (Richard) Rogers (Pompidou-központ, Millenniumi Dóm) 224 méter magas aszimmetrikus Leadenhall-toronyházával pedig valósággal beárnyékolja saját 80-as évekbeli remekművét, a Lloyd's-székházat. Európa legmagasabb épületét, a London Bridge-hez közeli, több mint 300 méter magas "Üvegszilánkokat" a Pompidou-központ társszerzője, a Genovában tevékenykedő Renzo Piano jegyzi.

A Lord Foster által "kívül-belül radikálisnak" nevezett Swiss Re alsó felét már benépesítették a pénzintézet dolgozói, míg az értékesebb felső emeleteket különböző időtartamra kívánják bérbe adni. Összesen mintegy négyezren dolgoznak majd a 46 ezer négyzetméternyi területen. Csak remélni lehet, hogy London új emblematikus épületét nem éri utol elődjének, a Paul Reichmann beruházásában 1990-ben elkészült Canary Wharf toronynak a végzete, annak átadása ugyanis szerencsétlen módon egybeesett az ingatlanpiac megroggyanásával.

Amikor a City egyik vezető ingatlancége, a DTZ érdeklődő vállalatoknak mutogatja a St. Mary Axe 30. sz. tornyot, nemcsak különlegesen szép, de a fenntartható fejlődés jegyeit is viselő épületet kínál. Az egyes emeleteken a hat négyszögletes, azaz könnyen berendezhető munkaterületet hat "világítóudvar" köti össze, ezek maximalizálják a természetes fény beáramlását és korlátozzák a mesterséges világítás igényét. A fényviszonyokat és a mozgást érzékelő szenzorok kiiktatják a világítást és a légkondicionálást, ha már nincs szükség rá. A szellőztetést az épület kerületén elhelyezett külső és belső időjárásmérő szerkezetek irányítják. A számítógéppel vezérelt BMS, azaz Building Management System fokozatosan kinyitja a világítósarkok ablakait, és friss levegőt bocsát be az irodahelyiségekbe. Ilyen élményben évtizedek óta nem volt részük a toronyházakban dolgozóknak. A BMS egyebekben jelentős közüzemi díjat takarít meg, energiatakarékos és csökkenti az ártalmas gázkibocsátást. Miután a közvetlen környéken tíz metrómegálló, illetve vasútállomás található, a mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyektől eltekintve a felhőkarcolónak nincs garázsa, viszont háromszor annyi kerékpárnak jut hely - öltözőkkel és zuhanyfülkékkel -, mint amennyi feltétlenül szükséges lenne, ami az alternatív közlekedési eszközök igénybevételére ösztönöz. Úgy tűnik, az építészszakma és az üzleti élet képviselői mellett a közvélemény is kezdi megszeretni az esztétikai élményt nyújtó új londoni felhőkarcolót.