|
Az angol himnusz
2007.04.06. 12:58
 Az angol himnusz nemcsak a legrégebbi himnuszok egyike, hanem történelmi szempontból a legszerencsésebben és a legkevesebb konfliktussal járó alattvaló-uralkodó összefonódás példája.
 |
 God Save The Queen |
|
God save our gracious Queen,
Long live our noble Queen,
God save the Queen.
Send her victorious,
Happy and glorious,
Long to reign over us,
God save the Queen.
Thy choicest gifts in store
On her be pleased to pour;
Long may she reign.
May she defend our laws,
And ever give us cause
To sing with heart and voice
God save the Queen.
O Lord our God, arise
Scatter her enemies,
And make them fall:
Confound their politics,
Frustrate their knavish tricks,
On Thee our hopes we fix:
God save us all.
|
|
Isten óvd Királynõnket
Isten óvd Királynõnket,
Óvd nemes Királynõnket,
Isten óvd õt:
Adj neki gyõzelmes,
Boldog dicsõséges
Jogart; s legyen hozzánk kegyes:
Isten óvd meg õt.
Isten add áldásodat
A Királynõnkre ;
Ne hagyd el õt:
Védje õt törvényünk,
Engedje meg nékünk,
Szívvel énekeljünk:
Isten óvd meg õt.
Légy velünk Úristen,
Gyõzz minden ellenen,
Nincs utóvéd:
Zavarja meg nyelvük,
Enyhítse üzelmük,
Benned a reménységünk:
Védj meg Istenünk.
Az angol himnusz eredetérõl és keletkezésérõl eltérõek a kutatói vélemények. Az egyik feltételezés szerint a dalt 1619-ben John Bull szerezte, a másik szerint pedig 1715-ben Henry Carey (1690-1743) írta. A nemzeti himnusz mai formája 1740-es évek óta ismert mint "God save Great Georg, Our King", ám nem zárható ki a korábbi keletkezés sem. Adataink vannak arra, hogy 1745. szeptember 28-án a londoni Királyi Színházban elhangzott a "God save the King" címû hazafias dal. Az elõadásáról a "Daily Advertiser"-ben megjelent értékelõ cikk ezt a dalt himnusznak nevezte - feltehetõen vallásos színezete miatt.
|
Ettõl kezdve országszerte népszerûvé vált, és késõbb minden hivatalos eseménynél elénekelték hûségük jeléül. Mind a mai napig így van ez. A mû ismeretlen szerzõk alkotásaként van számontartva. Az elsõ említést a mûrõl mint nemzeti himnuszról Crosse 1825-ös "Összefoglaló a yorki zenei fesztiválról" címû munkájában találjuk, ahol arról ír, hogy a "God save the King"-et újabban nemzeti himnuszként emlegetik. Ezek után azt mondhatjuk, hogy az ötlet 1745-bõl, maga a szóhasználat viszont nyolcvan évvel késõbbrõl származik. |
|
|
Úgy is mondhatjuk, hogy az angol himnusz volt a himnusz, hiszen közel húsz ország (pl. Finnország, a különbözõ német fejedelemségek, Lichtenstein, Norvégia, Svájc, Oroszország stb.) átvette a dallamot és saját szöveggel saját nemzeti himnuszukként énekelték. Ez a zenei egyezõség azonban egyúttal ösztönzõleg is hatott az önálló, egyedi nemzeti himnuszok megalkotására. Figyeljük meg a régies szóhasználatban is, hogy milyen kitüntetett szerepet kap az uralkodó. A korabeli - és a középkorból örökölt - hierarchikus társadalom visszatükrözõdése egyedül azért nem zavaró, mert hiányzik az autokratizmusra, az önkényuralomra jellemzõ imádat és
paternalista fordulat.
 |
Õrségváltás a Windsor kastélyban |
Érdemes még elgondolkodni azon a családias, de ugyanakkor az egyenlõség gondolatát is rejtõ szón, hogy "törvényünk" szerint is õ a képviselõnk. Sokszor a szépirodalmi vagy vallásos szövegek többet árulnak el a törvénykönyveknél az adott közösségrõl.
|
|
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
