AZ 1930-AS ÉVEK

         A hangosfilmkorszak beköszöntekor Nagy-Britanniának szembe kellett néznie filmiparának technikai elmaradottságával. A rendezők többsége a fölzárkózás egyik legfőbb lehetőségét az amerikai–brit koprodukciókban látta. Emellett sok amerikai mintára készült brit produkció is született. A filmművészet dicsőségére azok váltak, akiknek sikerült az amerikai piacot meghódítaniuk a sokszor már eleve a tengerentúli piacra szánt szuperprodukciókkal (pl. a VIII. Henrik magánélete vagy A bagdadi tolvaj). Egy jellegzetes filmműfaj is keletkezett a hangosfilm megjelenését követően: az úgynevezett „birodalmi film”, amely a dicső múltat éltette. Az 30-as évekig nemigen készültek olyan brit filmek, amelyek a mindennapi valóság bemutatását tűzték volna ki célul. Egyfelől a dicső múltat, a hős gyarmattartó birodalmat idéző Angliát láttatták, másfelől pedig a modern technikai eljárásokban bővelkedő, külföldi piacra szánt nagy sikerű történelmi és kalandfilmek világába vitték a nézőt a való világ helyett; osztálykülönbségekről, alsóbb néprétegekről nem szóltak ezek a filmek. 
           Gracie Fields filmjei voltak az elsők, melyek változást hoztak ebben a gyakorlatban. A színésznő maga is munkáscsaládból származott, filmjeiben megjelenik a munkásosztály, a szegénység ábrázolása is. Az alsóbb osztályok előtérbe kerülését ebben a korszakban fokozatosan elősegítette a hangosfilm megjelenése, mivel a beszédmód, a szóhasználat könnyen meghatározhatóvá tette, hogy ki milyen társadalmi csoportból származik. Nagyjából ezzel egyidőben, tehát az 1930-as évek táján fölerősödött a dokumentumfilmes mozgalom is, mely a mindennapi emberek életének bemutatását fontosabbnak tartotta a birodalmi Angliánál. Ezt a fejlődést azonban megakasztotta a II. világháború kitörése, ami után a brit filmgyártás ismét mélypontra került.