A 20. század végén az 58 milliós népességből épp 58%, azaz közel 34 millió állampolgár látogatta beiratkozott olvasóként a brit nyilvános könyvtárakat. (Közülük mintegy tízmillió az olyan "törzsvendég”, aki legalább kéthetente egyszer felbukkan könyvtárában.) A 34 millió olvasóra évente átlag 11 látogatás jut. Összesen ez 377 millió látogatót jelent: szemben a brit focimeccsek évi 33 milliós látogatószámával. A 130 milliót meghaladó összállomány fizikailag 3600 kilométer polcfolyóméteren fér el – ez több az összes brit autópálya hosszánál (3200 km). (Mindkét összevetés jó marketing "fogásnak" tűnik, hisz a szélesebb publikum számára is értelmezhetővé tesz szakmai jellegű adatokat.)

A több mint négyezer érdemi könyvtár, a csaknem 700 bibliobusz és a közel 20 ezer egyéb szolgáltatóhely (börtönkönyvtár, kórházi kölcsönzőhely vagy idősek otthonabeli könyvtár stb.) naponta átlag 1,3 millió olvasót fogad.

A kilencvenes évek végén végrehajtott közigazgatási reform után 167 könyvtárfenntartó önkormányzatot számolnak Nagy-Britanniában. A közkönyvtárak éves kölcsönzése – könyvek és audiovizuális dokumentumok együtt – közel 600 millióra rúg. Vagyis lakosonként tíz fonttal számolhatunk.

Jelentősek az erőforrások. A közkönyvtári dolgozók száma mintegy 27 ezer fő, közülük szakképzett könyvtáros csaknem hétezer. (Ezzel a közkönyvtárak a brit könyvtáros társadalom legszámosabb munkalehetőségét jelentik. Az ország teljes könyvtáros létszáma 43 ezerre tehető, ebből 12-13 ezer a diplomás szakember.) Tízezer lakosra az országban átlag öt közkönyvtári dolgozó jut. A közkönyvtárak országos pénzügyi kerete eléri a 700-750 millió fontot, s ebből 15-20% között mozog az állománygyarapítási ráfordítás. (Adatok forrása: Information and libraries in Britain. 1998. és az internet.)

A kedvenc szabadidős elfoglaltságok körében a közkönyvtár az ötödik helyet foglalja el. (Mi előzi meg, kérdezheti a nyájas olvasó? A kocsma, vagyis az angol társadalom lényeges közfórumának minősíthető pub; azután az étterem; az autózás; majd a gyorsétkezdék vonzotta "hamizás" következik.)

A kilencvenes évek közepén mégis megerősödött a felismerés: ez már nem elégséges a lényeges szerep jövőbeli megtartásához. Az új információs kor követelményeinek megfelelő irányt és nagyságrendeket kell kitűzni, majd elérni. Egyre kevésbé az állomány nagyságrendje vagy a polcfolyóméter lesz meghatározó, főként nem egyedül.

Az információs korban az informatizált közkönyvtári-közgyűjteményi hálózat tud megfelelni a tömeges igényeknek, foglalható össze egy mondatban a kihívásra adott válasz. A brit DCMS (Department for Culture, Media and Sport), vagyis a Kulturális, Média- és Sportminisztérium illetékes igazgatósága, a Resource szimbolikus névvel rövidített Council for Mueums, Archives and Libraries létrehozta a People's Network elnevezésű programot. Ennek lényege: a 4300 brit közkönyvtárat képessé tenni a legkorszerűbb információtechnikai eszközök és tartalmak használatára, hogy ezáltal a lakosságnak gyökeresen új lehetőséget biztosítsanak az élethossziglan tartó tanulásra, információszerzésre és elektronikus kapcsolatépítésre.

Az egész programra 170 millió angol fontot szánnak – ez magyar forintban számolva megfelel mintegy 50–60 milliárdnak (Lakosságszámhoz viszonyítva idehaza 10 milliárd forintot jelentene.) Három fő fejlesztési irányt jelöltek ki. 50 millió font a digitalizált tartalom előállítását szolgálja. Természetesen a ráfordítás nagyobbik felét – mintegy 100 millió fontot – a hálózatfejlesztésre és hardver–szoftver-eszközök erősítésére szánják, s 2002 végéig kell a program e részét illetően a tervezett szint 75%-os arányát elérni. Mintegy 20 millió font a könyvtári szakemberek felkészítését, informatikai továbbképzését szolgálja.

2001. október végén a következő gépi ellátottsági adatok jelentek meg a program honlapján (http://www.peoplesnetwork.gov.uk) : a 4200 könyvtár kétharmada rendelkezett internetkapcsolattal. A kerekítve csaknem 30 ezer könyvtári gépnek nagyjából fele, 15 ezer gép szolgálta a közönséget (a másik fele a könyvtárosok szakmai tevékenységét), s ezek közül 8600 volt a hálózatra rákapcsolva. Minden második könyvtári dolgozóra jut egy gép (s az ő gépeik közül hatezer biztosítja a hálózati hozzáférést). Minden harmadik közkönyvtár gépi katalógusa jelenik már meg az interneten. A könyvtárak 85%-ának van elfogadott információtechnikai fejlesztési stratégiája, kétharmaduk valamilyen szoftverrel szűri az internetes hozzáférés tartalmát, s 86 % kér szerény térítést a hálózati használatért. Egyes adatok szerint a gépek száma a következő egy-két évben duplájára emelkedhet. Várhatóan átlagban kétezer lakosra jut majd egy nyilvános hozzáférésű hálózati számítógép.

A "hálózati tanulási térség" (networked learning space) kialakítása minden brit polgár érdekeit szolgálja. A tanulási–önképzési lehetőség mellett a polgárok közti személyes kapcsolatok erősítése, továbbá a kormányzati–önkormányzati információállományok minél szélesebb körű használata meg az elektronikus ügyintézés is a célok sorát gyarapítja.

Az 1997-ben elkezdődött fejlesztési szakasz 2000-ben egy manifesztum kibocsátásával s a szükséges pénzügyi háttér megteremtésével kezdődött. A részletes feladatterv Building on Succes: an Action Plan for Public Libraries címen 2001 közepére készült el: hálózati közzététele azt is szolgálta, hogy október 1-jéig észrevételek érkezzenek a Resource irodájához. A pénz a hazai Szerencsejáték részvénytársaságnak megfelelő brit cég közhasznú alapítványa (New Opportunities Fund) bevételeiből származik. Más szóval: amit a polgárok személyes nyereményszerzés céljából "befektettek" az állami szerencsejátékok vonalán, azt közösségi célokra és eszközökre ilyetén módon részben visszakapják. A Blair-kormány több jelentős kulturális projektet finanszírozott az elmúlt években e forrásból.

A programot egyéb források is támogatják, például a Microsoft-tulajdonos amerikai Bill Gates és neje alapítványából 4 millió dollár jut a hátrányos helyzetű brit olvasók kiegészítő támogatására (Gates így folytatja az "acélbáró”-nak nevezett A. Carnegie száz évvel korábbi nagyszabású könyvtár-támogatási programját).

Érdemes a fenti website-ot, továbbá a Resource honlapját (http://www.resource.gov.uk) időről-időre felkeresni, hisz valódi, bár – saját megfogalmazásuk szerint – "csendes" forradalom kezdődött a brit közkönyvtárak világában.